Egy ezüst sárkány min én,

Hogyan érheti el a célt?

Az arany sárkány csak barátkén tekint rám,

És én szedvedek,ez a sors vár rám?

Réggebben több esélyem volt nála,

De egy irígy zöld sárkány betett nála!

Az arany sárkány már rám se néz,

S a zöld már elégedetten néz!

Forr a vérem ha a Zöld sárkányra nézek,

És az ölési vágy kerülget!

Ezért még megfizetsz te irígy Zöld sárkány,

És megbánod még ezt az ármányt!

De többen keresztbe tesznek nekem,

És egyre többen jönnek!

Tüzet fújni rájuk nem merek!

Mert kitaszítanak a többiek!

Barátok nélkül mit érek,

De szerelem nékül sincs élet!

Két tűz között örlődök,

S a lelkem a 6 hónaptól 'meggyűrődött'

Sárkányok ellenem fordulnak,

S lassan össze tipornak!

De én akkor is felkelek a márványról,

És nem félek a Zöld sárkánytól!

De midőn Zöld sárkány tűzgolyólya közeleg,

Rájövök h itt már nincsenek mentő kötelek!

Mit tegyek bátran eléáljak?

Vagy tán gyáván meghátráljak?

De Kék sárkány a segítségemre sietett,

S mint Yusukét Puu megvédett!

De ezért az életével fizetett,

S mint éledtelen fadarab a földre esett!

De ekkor az égből mint fehér márvány,

Felbukkant a fehér sárkány!

Megtámadná ő a Zöldet,

De Ezüst hozzá vág egy kis követ.

Maradj inkább a háttérben,

Ezt nekem kell elintéznem!

Az én barátom halt meg a csatába,

S nem lehet hiába való a halála!

Elég volt te Zöld féreg!

Most a pokolba küldelek!

S Ezüst a szájába koncentrálva erejét,

Zöldet a földel teszi egyenlővé!

S hirtelen Ezüst mit lát?

Kék nevetve gratulál!

Ezüstnek könny csordul ki a szeméből,

És hatalmas ütést kap Kék, Ezüsttől!

S Fehér mosolyogva nézi őket,

Ahogy egymást verik agyba-főbe.

Itt már nincs is rám szükség,

S ahogy jött úgy el is tűnt a segítség!

Arany látva a csatát,

Ezüshöz oda száll.

A szívemet nem ajánlom fel neked,

De a barátságom az már a tied!

És Ezüst beletörődik ebbe,

És így lett vége a versemnek!