Üdvözöllek újra téged,
Kiért régen szívem égett,
De egy téves helyszín végedt,
Szívem szakadt ketté érted.
A nyár lassan őszbeborult,
S a remény is elvonult.
De jött egy telefon és éreztem,
Nem itt van vége a mesémnek!
Álmomba se gondoltam volna,
Hogy felkérsz egy találkozóra,
Árkád fenti bejáratánál vártam,
S több mit egy órát áltam.
Hazamentem kacagva,hamis lemondással,
Ágyamba borultam hangos zokogással.
Itt vesztettem el a reményt,
S tudtam már nemleszek a tiéd.
Gratulálok magamnak,
Hogy eltörtem a bokámat.
És ezzel garantáltan,
Elveszítettem a bizalmadat.
Nyáron a Dáviddal beszéltem,
Abból megtudtam hogy is érzel.
Bizonytalan, akárcsak én,
S vissza tért hozzám a remény.
De a remény lángja márcsak pislákol,
Tőled is függ,hogy kialszik vagy fellángol!
Szeretnék mindent jóvá tenni,
Szeretnék újra a barátod lenni...