Remény lángja
Tsubaki 2006.05.18. 15:11
...
A remény lángja éget belül,
S szívem a fájdalomban elmerül.
Szívem 9hónapja csak a tiéd,
De belül egy hang kérdi: Miért?
Hogy miért te tudatlan hang?
Hogy lovagomra várok nap mit nap?
Ez a fájdalom, amit érzek irántad,
Mikor kezedet megfogtam a táncban,
Smikor hajnal kék szemeidbe nézek,
Az kuszák bennem az étzelmek.
Szívem lángol ha halja hangodat,
Lelkem kacag ha látom arcodat.
Ekkor az ábrándok útjára lépek,
S nemjövök vissza míg a hang nem mondja:ÉBREDJ!
Ekkor a szép álom szertefoszlik,
Ilyenkor szeretném a hangot megpofozni!
De a hang az én józan felem,
Ki a szerelemtől nem részeg,
Ki tudja ,hogy nemlehetsz velem,
Ki gondolja ,hogy nem feledlek!
De számomra a remény nem alszik,
A szerelem hol lángol, hol elalszik...
De szívemben soha nincs kétség,
Szeretlek, s ez szemtelenség?
|